Elõször a mennyezetet látod meg,és soha többé nem felejted el.Sima és fehér, mint a kád alján a zománc,vagy mint egy gyógyszeres doboz,amelybõl elveszett a használati utasítás.Hunyorogsz, de a szemed most márnem enged önmagadba csukódni,átmos a fény, kiürült…

 A kocsma mögött már a világvége vár,ahol a gyõztes a cipõjére pisál.Gitárok küzdenek jegenyefák felett,nézem az elrobogó Göncölszekeret.A kékes sötétben neked koccanok,a nyelved piszkálja ki azt a mondatot,hogy a poharam alján ülepedik leegy adag szplín, amit begyûjt…

 lehunytan csobogunk valami fényköröknekegy félszekrénynyi szerény erényben,a tetszhalott csillagok göncölögnek,a légbõl egy kivájt hiány kíséri léptem,fröcskölõ percek precizitásában a méreg,felpöckölt szemeinkbe hull a rend,a kozmoszból, kösz de most nem…

Létezés,tiszta és teljes.A legkisebb és legsûrûbb világ.Ilyen közel még nem volt hozzám.Ilyen messze még nem jártam benne.Ujjamat sem mozdítom.Szívem sem dobban.Állok, mintha feküdnék,és alszom, mintha eloltottam volna az éjszakát.Úgy érkezem, mintha keresném magam.Úgy…

Hát nem visz a repülõ, a vonat:hát mire- kire bíztam "sorsomat"?Színlelni bármit? Nincs olyan védelem.Magadra vigyázz s ne törõdj velem.Valami csoda folytán, olvasom,ez s ez így van: s akkor ez "oltalom"?És ami nem tökéletes-: hibás?Velem ne törõdj s magadra…

 Vannak-e szavak? Csakis szótlanul.Vannak-e percek? Látatlan elvonul.A kertben hógyapjas tuják állnak.Szenteste áldott születésre várnak.Az égen holdtestû, csillagszemû halak.Akár a kimondatlanul is létezõ szavak.Csak az emlékezés akváriumfénye.A múlt, mintha lassan úszva…

 majd ha már nem a ruha majd hamár nem a mozdulat majd ha márnem a zene hanem a tánc öltöztetés te ezzel a tánccal vetkõztetszhegyet és lelket szívet és völgyetmidõn parázslani fog a ruha ésszikrázni fog a mozdulat lángola tér akkor a te táncod lesz az esõmi kiolt…

 Nyújtózkodik a zúzmara,megdermed az idõ.Elcsitul a jelen, ésmegnémul a jövõ.Csak üldögélek tétlenül,lekapcsolom magam.Bámulok a semmibe,így minden rendbe' van.Míg vesztegel a pillanat,idebent csak pörögegy végtelen magnószalaga szemhéjam mögött.Néha jó, néha…

  A Kezdet idején már este volta Szabadság hídon mentem átnéztem az aranyló lámpasortmiféle sejtrács õrzi a lélek ágbogátés miféle spirálkulcs nyitja vágyainkörökre változó rendszerétamely torzul megújul s elkopik megintés mintha összeállna úgy hull egyszerre…

Azt hiszem, hogy szeretlek;lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.De láthatod, az istenek,a por, meg az idõmégis oly súlyos buckákat emelközéd-közém,hogy olykor elfog aszeretet tériszonya éskicsinyes aggodalma.Ilyenkor ágyba bújva félek,mint a természet éjfél idején,hangtalanúl…