Babiczky Tibor: Aranykor

2013.11.30. 22:58

 
 
A Kezdet idején már este volt
a Szabadság hídon mentem át
néztem az aranyló lámpasort
miféle sejtrács õrzi a lélek ágbogát

és miféle spirálkulcs nyitja vágyaink
örökre változó rendszerét
amely torzul megújul s elkopik megint
és mintha összeállna úgy hull egyszerre szét

és miféle kombinációra lép a lábunk
és miféle kód a sejtelem
hogy minden mögött egy gyermeket találunk
sem felnõni sem játszani nem engedem

a Szabadság hídon mentem át
most elõttem áll az a szõke kisgyerek
"azért vagyunk hogy mindent megjegyezzünk
és végül elfelejtsenek"

lesz-e még arcunk mikor a négy lovas majd
elõlép a virradatból
vajon a dobozba gyûjtött aludttejfogakban
szunnyad-e még az aranykor

vajon ha a látás visszatalált
visszatalál-e a lélek
és hozza vagy elviszi majd a halált
és mi az amit örökre járni remélek

pedig úgy gyorsul most bennem
mint ami rövid sprint után
épp a célvonalon mint a rövidtávfutó
hirtelen megáll

[Jelenkor, 2006, 49/4.]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr785967083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása