nem olyan vagyok mint másokazazhogy éppen olyan vagyok mint másoksose érkezem meg időbens mindig nem vártan bukkanok felazt mondják nincs semmi jövőms hogy a múlt után kutatgatok folytonmindig csak az árnyékban álloks cipelem ezt a barna kézitáskát(olyan könnyen felejtek)ám…

ez az utolsó vershozzádnem lesz már többmondtamazzalbélyeget tettem a levélreés beejtettema négyszögletű lapos szíveta levélszekrény szűk résénaz emberek most vigyázva járnaka postaláda körülegyre kérdvemi történttán egy madár költözötta ládábas csapdos szárnyával a…

Hogyan szedhetném össze önmagammindazt,ami voltam,ami vagyok,és ami leszek?Érzem, az élet szele hogyanhint szét engem hópelyhekkénta világ felett.[Fordította: Dabi István]

"Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban,…

Látod, köztünk már helye van az ősznek,az asztalra dobva hűvös bőrdzseki,itt pultosfiúk fényeket előznek,egy mellém állt, hogy a lelkem töltse ki.Valahol csendben átfordul egy naptár,kemény egy év volt, most minden harc laza,mellettem vagy, és magadra maradtál,a szívemben laksz,…