Edvard Kocbek: Kimondhathatalan kín
2014.01.10. 20:27
A szerelem szó sérült,
nem okos és nem buta,
csak szomorú és megszégyenített,
eltakarja az arcát és halkan zokog,
megraboltuk, kiüresítettük
és megfeledkeztünk tartalmáról.
Kénytelenek leszünk kiiktatni,
ahogy az Isten szót kiiktattuk.
Egyedül így adhatjuk vissza
becsületüket és titkos jelentésüket.
Ma pedig tartsuk vissza lélegzetünket,
csukjuk be szemünket és szánkat,
és próbáljunk az õsidõkbe nézni,
és idézzük fel az ózonnal együtt
a világmindenség legtisztább fuvallatát,
az, ami szerelem volna,
hadd legyen kimondhatatlan kín.
[Éjszakai ünnepély, 2006. Ford. Csordás Gábor]
nem okos és nem buta,
csak szomorú és megszégyenített,
eltakarja az arcát és halkan zokog,
megraboltuk, kiüresítettük
és megfeledkeztünk tartalmáról.
Kénytelenek leszünk kiiktatni,
ahogy az Isten szót kiiktattuk.
Egyedül így adhatjuk vissza
becsületüket és titkos jelentésüket.
Ma pedig tartsuk vissza lélegzetünket,
csukjuk be szemünket és szánkat,
és próbáljunk az õsidõkbe nézni,
és idézzük fel az ózonnal együtt
a világmindenség legtisztább fuvallatát,
az, ami szerelem volna,
hadd legyen kimondhatatlan kín.
[Éjszakai ünnepély, 2006. Ford. Csordás Gábor]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr225967058
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
momentum 2014.01.10. 20:38:51
ez a blog gyönyörű és végtelenül szomorú--
Selene 2014.01.20. 00:21:22
előbbit köszönöm, utóbbi meg...
Camelia 2014.03.09. 16:00:00
Gyönyörű vers és van benne valami elmondhatatlanul igaz és aktuális. Kirabolt szavak. Kiüresített jelentéssel. Pedig milyen sokat elmondanak... :)
Selene 2014.03.09. 19:16:21
Jól látod.
Épp tegnap jártam a blogodon :)