Hányszor kell fölmenni a lépcsőn,
hogy otthonná váljon a
tér, ahová vezet?
Hányszor végigmenni az utcán?

A villamosablak fémkeretével
újra meg újra képeslappá
metszi a tájat.
Idegen vagyok itt. Bámulom.
Nem ismerős az ég sem.
Száműzettem a sorsból, amelyet
élni akartam.

[Szép versek, 2014]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.