Evellei Kata: A parton
2013.12.29. 19:12
Elõször a mennyezetet látod meg,
és soha többé nem felejted el.
Sima és fehér, mint a kád alján a zománc,
vagy mint egy gyógyszeres doboz,
amelybõl elveszett a használati utasítás.
Hunyorogsz, de a szemed most már
nem enged önmagadba csukódni,
átmos a fény, kiürült csigaházat,
amelyre valaki véletlenül rátalált.
Kezed, lábad nem adták még vissza,
a többi pedig kínos emlékeztetõ,
hogy másoké vagy, de nem tudod, kié.
Csak a megalvadt káromkodás a szádban,
egy pohár vízzel lenyelt harag.
[Tiszatáj, 2013. december]
és soha többé nem felejted el.
Sima és fehér, mint a kád alján a zománc,
vagy mint egy gyógyszeres doboz,
amelybõl elveszett a használati utasítás.
Hunyorogsz, de a szemed most már
nem enged önmagadba csukódni,
átmos a fény, kiürült csigaházat,
amelyre valaki véletlenül rátalált.
Kezed, lábad nem adták még vissza,
a többi pedig kínos emlékeztetõ,
hogy másoké vagy, de nem tudod, kié.
Csak a megalvadt káromkodás a szádban,
egy pohár vízzel lenyelt harag.
[Tiszatáj, 2013. december]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr705967063
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.