Oláh András: szökevények
2015.07.05. 12:30
egy ismeretlen éjszakából
cipellek magammal
keserűvíz-illatod érzem
s azt hogy félsz te is...
*
tapogatom eleven
nyomod a hóban
nyakamba fúrt arcod melegét
fogaink gyáva koccanását
s testemmel zsonglőrködő
tested árulását
*
hittem
hogy veled
tenyerembe zárom a világot
de a mámor lassan cinikus
szavakká savanyodott
s tekintetedben fölvillant
a kivégzőosztag gyilkos sortüze
*
azóta itt minden fekete
te is fekete vagy
ébenfa az idő tükrében
[Egy filmszalag vége, 2002]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.