Oláh András: szökevények

2015.07.05. 12:30

egy ismeretlen éjszakábólszokevenyek.jpg
cipellek magammal
keserűvíz-illatod érzem
s azt hogy félsz te is...
               *
tapogatom eleven
nyomod a hóban
nyakamba fúrt arcod melegét
fogaink gyáva koccanását
s testemmel zsonglőrködő
tested árulását
                *
hittem
hogy veled
tenyerembe zárom a világot
de a mámor lassan cinikus
szavakká savanyodott
s tekintetedben fölvillant
a kivégzőosztag gyilkos sortüze
                 *
azóta itt minden fekete
te is fekete vagy
ébenfa az idő tükrében

[Egy filmszalag vége, 2002]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr87596846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása