Nyújtózkodik a zúzmara,
megdermed az idõ.
Elcsitul a jelen, és
megnémul a jövõ.

Csak üldögélek tétlenül,
lekapcsolom magam.
Bámulok a semmibe,
így minden rendbe' van.

Míg vesztegel a pillanat,
idebent csak pörög
egy végtelen magnószalag
a szemhéjam mögött.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végsõ helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.

Köröttem légüres tér,
riadtan tátogok.
Hûvös fénnyel izzanak
lámpás csillagok.

Egymást követve fagynak el
a kimondott szavak.
Szilánkokra törnek, aztán
szertefoszlanak.

Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok.

Néha jó, néha rossz, néha nem.
Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végsõ helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.
Beborítva sugarakkal,
szemben állok a Nappal.


[Vad Fruttik. Darabok, 2013]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr175967080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amerika24 2013.12.22. 15:19:16

Tetszik, még nem hallottam...

Selene 2013.12.25. 00:31:35

A kedvencem az új albumról, de az egészet érdemes meghallgatni, jól sikerült.
süti beállítások módosítása