Hát nem visz a repülõ, a vonat:
hát mire- kire bíztam "sorsomat"?
Színlelni bármit? Nincs olyan védelem.
Magadra vigyázz s ne törõdj velem.

Valami csoda folytán, olvasom,
ez s ez így van: s akkor ez "oltalom"?
És ami nem tökéletes-: hibás?
Velem ne törõdj s magadra vigyázz.

Egykor? Hogy- nem voltak itt madarak?
Majd? Lesz az? Hogy mind- semmijük "marad"?
Mi lettem én, köröttük mim köröz?
Vigyázz magadra s velem ne törõdj.

...De már ezt nekik mondanám,
velük beszélhetek csak igazán,
mert nincs "velem", "maguk", nincs, hogy "törõdnek"-
látod, így nincs Mindig, meg Soha-Többet:

megcsókolok csak egy vak homlokot,
madaram ott hordott egy csillagot,
szám érzi a levegõt, ez jele,
hogy- vigyázzak rá, nincs más Semmije.


[Válogatott versek, 1959-1987]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr815967074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása