Edvard Kocbek: Gyertya mellett
2013.12.25. 23:18
Létezés,
tiszta és teljes.
A legkisebb és legsûrûbb világ.
Ilyen közel még nem volt hozzám.
Ilyen messze még nem jártam benne.
Ujjamat sem mozdítom.
Szívem sem dobban.
Állok, mintha feküdnék,
és alszom, mintha eloltottam volna az éjszakát.
Úgy érkezem, mintha keresném magam.
Úgy távozom, mintha visszatérnék.
A hajthatatlanság hajt.
Az állandóság változtat meg.
Minden rajtam kívül az énem.
Minden énen belül
a minden.
[Éjszakai ünnepély, 2006. Ford. Csordás Gábor]
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.