Fekete Anna: Este, mifelénk
2014.04.09. 11:19
Odvas, szomorú fogak a hegyek.
Ráhanyatlik a nap a kitalált városra.
(Otthonosabb lenne nekem a költészet,
mint kiinni a poharak mélyén meghagyott
keserűséget.) Megtelik a völgy mások bánatával,
képmutató, szürke szorongással. Meg sem kell
mozdulnom, csak kisodródom az éjszakába.
[Hitel, 2014. április]
"Szaladjunk, amíg itt vagyunk..."
2014.04.02. 13:53
A fák között a nap bolyong,
mint rossz gyerek, ki ellopott
a fénytõl valami fontosat,
s a kertek alatt elszalad.
Most lám, e gyermek felkacag,
gurul az arcán fénybarack,
e mosollyal együtt elmarad,
s a nap végül magamra hagy.
Most táncol a hold a képemen,
azóta is, ha vétkezem,
szaladok gyors a fák közé,
hátha a nap most szembe kél.
..és bújkálunk, mint két gyerek,
kik elloptak valami fényeset,
a mindenség velünk forog,
s a napkalapban táncolok.
Most a szél belémszeret,
körbefut és eltemet,
csupa falevél az életem,
száraz kóró a két kezem.
Maradok így most félszegen,
a napot nézem, ki rossz gyerek
a fák között egy lény bolyong,
árnyéka gödre én vagyok...
(...)
A nap, s a hold az életem,
közöttük él a mindenem,
ami e földön megterem,
a túlvilágra integet,
...és onnan vissza, éneket
fütyörész a képzelet:
maholnap úgyis elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk.
A fák között a nap bolyong,
árnyéka gödre én vagyok,
és kézen fogva elvezet,
s e szûk árnyék belém szeret.
Azóta ketten létezünk,
estére néha elveszünk,
maholnap úgy is elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk!
(...)
[Szabó Balázs Bandája. Élet elvitelre, 2014]
mint rossz gyerek, ki ellopott
a fénytõl valami fontosat,
s a kertek alatt elszalad.
Most lám, e gyermek felkacag,
gurul az arcán fénybarack,
e mosollyal együtt elmarad,
s a nap végül magamra hagy.
Most táncol a hold a képemen,
azóta is, ha vétkezem,
szaladok gyors a fák közé,
hátha a nap most szembe kél.
..és bújkálunk, mint két gyerek,
kik elloptak valami fényeset,
a mindenség velünk forog,
s a napkalapban táncolok.
Most a szél belémszeret,
körbefut és eltemet,
csupa falevél az életem,
száraz kóró a két kezem.
Maradok így most félszegen,
a napot nézem, ki rossz gyerek
a fák között egy lény bolyong,
árnyéka gödre én vagyok...
(...)
A nap, s a hold az életem,
közöttük él a mindenem,
ami e földön megterem,
a túlvilágra integet,
...és onnan vissza, éneket
fütyörész a képzelet:
maholnap úgyis elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk.
A fák között a nap bolyong,
árnyéka gödre én vagyok,
és kézen fogva elvezet,
s e szûk árnyék belém szeret.
Azóta ketten létezünk,
estére néha elveszünk,
maholnap úgy is elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk!
(...)
[Szabó Balázs Bandája. Élet elvitelre, 2014]
Zalán Tibor: Ablakok
2014.03.09. 19:31
A vonatablakon túl 
lassan leesik az alkonyValahol felsírsz-nevetsz
A légzésed is hallom
ahogy kikönyökölsz lé-
ted ablakán Olyan könnyed
mozdulatod amilyen
nehéz kicsorduló könnyed
vagy a semmi ablakán
át nézed arcom merengve
mint aki halottra lát
nézi de már nem hisz benne
a múltban esõ esik
s életet lehelsz vacogva
abba ami úgy volt a
tiéd hogy lehetett volna
[Holdfénytõl megvakult kutya, 2013]
"Nem látod, hogy rossz vagyok..."
2014.02.23. 20:53
Itt vagyunk a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem látnak a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem látod, hogy hol vagyok
Nem látod, hogy rossz vagyok
Másé vagy
De jó itt veled
Itt vagyunk a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem félek a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem látod, hogy hol vagyok
Nem látod, hogy rossz vagyok
Másé vagy
De jó itt veled
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem látnak a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem látod, hogy hol vagyok
Nem látod, hogy rossz vagyok
Másé vagy
De jó itt veled
Itt vagyunk a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem félek a legsötétebb éjszakában
Senki nem beszél
Hangosabb az izgalom
Nem látod, hogy hol vagyok
Nem látod, hogy rossz vagyok
Másé vagy
De jó itt veled
[Pegazusok Nem Léteznek . Senki nem beszél, 2014.]
Wystan Hugh Auden: Ha én tudnám
2014.02.21. 13:21
Az idõ hallgat, én mondom neked,az idõ tudja, minek mi az ára;
ha én tudnám, tudatnám is veled.
Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,
ha balul fülelünk a zongorára,
az idõ hallgat, én mondom neked.
Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,
mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,
ha én tudnám, tudatnám is veled.
Valahonnét csak fújnak a szelek,
valamiért csak hull a lomb a sárba;
az idõ hallgat, én mondom neked.
A rózsatõ talán még megered,
a látomás valamit mintha várna;
ha én tudnám, tudatnám is veled.
Ha majd oroszlánt ont a zöld berek,
s tavasz ragyog patakra, katonára;
hallgat az idõ, mondom majd neked?
Ha én tudnám, tudatnám is veled.
[Forrás: Tiszatáj online. Orbán Ottó fordítása]
Fenyvesi Orsolya: Fotográfia
2014.02.19. 13:12
Egynek virrasztania kell.Egyként virrasztottunk, mennyi éjen át,
és hányszor mondtad, hogy te
nem szereted a fotográfiát, aztán maradtunk:
ezüstlemezen fénykarcolatok.
Körös-körül alszanak az emberek.
Aludtunk, házakban, ágyakban és nappal a parkban
körös-körül, emberek, én
a blendével készenlétben
vártam, hogy kisüssön a nap, bármelyik
percben kitakarhatták a felhõk. Te
arra ügyeltél, milyen precízen
állítom be a kopott masinát, apámé volt, mint a szemem
valaha. Vak tükrök ezek: látni az õ
szemével, hogy néz rám. Figyelek:
filmérzékenység, záridõ, mélységélesség, távolság,
remegõ kézzel a megfelelõ magasságba
emelem a fényképezõgépet, hogy ott maradjon, aminek most én
adok keretet, de mire a nap sugarai elérték a völgyet,
emlékszel? Eltûnt minden,
- a fény maradt.
[Litera, 2014. február 13.]
Vajdics Anikó: Valahol egy réten
2014.02.11. 10:00
"A jóról és a rosszról alkotott fogalmakon
túl van egy rét – ott találkozunk." (Rumi)
És látod ez is, ahogy
az álmaid alól kidõlõ gerendák,
mint könyörtelen, éles szablyák,
a legszebb képet összekaszabolják.
Ha lefelé indulsz el a saját magad
alkotta szövegben, mondják, mintha
hallanád, soha nem jutsz el a szavak
tiszta eredetéig, és mire a történet
közepére érsz, már derékig gázolsz
a félelemben, hogy amit keresel,
örökre elveszett. Hiába helyezed el
utólag több helyen is a hallgatás
zsilipjét, kicsúsznak belõled a szavak,
sodornak magukkal mindent, ami a
kezdetekkor oly biztosnak ígérkezett,
és te csak tátogsz: ennyi maradt, látod,
a szép mesébõl, néhány partra vetett,
néma gondolat. Nem ád már nekik
otthont az ég. Úgy teszel, mintha
nem bánnád. Hiszen te mindig is
a földre vágytál. Szívni magadba
a valóság józan levegõjét. Érezni
a vétkeid és a lépteid valódi súlyát.
Magadat tartani oda árnyékul a
fénynek. Tömni a hétköznapjaid
szájába két kézzel a sarat. Feledni
és emlékezni. Hinni, el nem múló,
reménytelen meggyõzõdéssel a
Rétben, ami a jóról és a rosszról
alkotott fogalmakon túl rád vár.
Ott találkozni igazi önmagaddal.
[Újnautilus, 2013. október]
túl van egy rét – ott találkozunk." (Rumi)
És látod ez is, ahogy
az álmaid alól kidõlõ gerendák,
mint könyörtelen, éles szablyák,
a legszebb képet összekaszabolják.
Ha lefelé indulsz el a saját magad
alkotta szövegben, mondják, mintha
hallanád, soha nem jutsz el a szavak
tiszta eredetéig, és mire a történet
közepére érsz, már derékig gázolsz
a félelemben, hogy amit keresel,
örökre elveszett. Hiába helyezed el
utólag több helyen is a hallgatás
zsilipjét, kicsúsznak belõled a szavak,
sodornak magukkal mindent, ami a
kezdetekkor oly biztosnak ígérkezett,
és te csak tátogsz: ennyi maradt, látod,
a szép mesébõl, néhány partra vetett,
néma gondolat. Nem ád már nekik
otthont az ég. Úgy teszel, mintha
nem bánnád. Hiszen te mindig is
a földre vágytál. Szívni magadba
a valóság józan levegõjét. Érezni
a vétkeid és a lépteid valódi súlyát.
Magadat tartani oda árnyékul a
fénynek. Tömni a hétköznapjaid
szájába két kézzel a sarat. Feledni
és emlékezni. Hinni, el nem múló,
reménytelen meggyõzõdéssel a
Rétben, ami a jóról és a rosszról
alkotott fogalmakon túl rád vár.
Ott találkozni igazi önmagaddal.
[Újnautilus, 2013. október]
Álomnyival
2014.02.05. 00:25
vígan táncolnak az indulatok bennem mint 
éjben lobogó tûzben aztán csöndesen
felemésztenek megsemmisítenek
élettelen por marad mi voltam
maroknyi semmise melyet
majd egyetlenegy
múló lélegzetével
a szél visz egy
álomnyival
odébb
...
[Selene. 2014. február]
"Simogat a keserû szél, újra beborul az ég"
2014.02.02. 11:47
I was born like a bird in the land of hurricanes
I realized that my wings inherited shiny chains
Oh it was the very first day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
I was playing my game digging dirt with the silver spoon
Daddy and Mommy were dancing hard in that scary gloom
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
I was roaming the streets with the freaks of the universe
I closed my eyes I could fly in the maze with the lies of pearls
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
I was told by the priest: Hey boy, you’d better open your eyes!
I felt the pain of the demons in my brain skating on thin ice
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
And I tried tried tried so hard you know baby I loved you so
You were the dark bride of my soul you said you’d never let me go
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
Eleven húsomon vak katonák gyalogolnak át
Hallani vélem a recsegõ csontok pokoli zaját
Simogat a keserû szél újra beborul az ég
Lassan kinyitom a szemem látja-e valaki még?
I was howling alone but my straitjacket held me tight
Freaking out on war after war I can’t sleep at night
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
Now I’m just hanging on the ladder of heaven but I also have a call to hell
I’ve got the blues on my tongue and the pretty little angels ring the bell
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
[Quimby. Kicsi ország, 2010]
I realized that my wings inherited shiny chains
Oh it was the very first day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
I was playing my game digging dirt with the silver spoon
Daddy and Mommy were dancing hard in that scary gloom
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
I was roaming the streets with the freaks of the universe
I closed my eyes I could fly in the maze with the lies of pearls
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
I was told by the priest: Hey boy, you’d better open your eyes!
I felt the pain of the demons in my brain skating on thin ice
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
And I tried tried tried so hard you know baby I loved you so
You were the dark bride of my soul you said you’d never let me go
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
Eleven húsomon vak katonák gyalogolnak át
Hallani vélem a recsegõ csontok pokoli zaját
Simogat a keserû szél újra beborul az ég
Lassan kinyitom a szemem látja-e valaki még?
I was howling alone but my straitjacket held me tight
Freaking out on war after war I can’t sleep at night
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
Now I’m just hanging on the ladder of heaven but I also have a call to hell
I’ve got the blues on my tongue and the pretty little angels ring the bell
Oh it’s just another day that turned into the blue
Oh it’s just another day of turning to the blue
[Quimby. Kicsi ország, 2010]
*Erre a dalra mindig visszatérek, annyira remekül felépített, csodamû, hogy képtelenség betelni vele. De fõleg e koncert-verzióval.
Schein Gábor: (az utca öble)
2014.01.31. 22:47
január vége van. a múlt héten még
fagyott. ma reggel a szomszéd utca fáin
megszólaltak az elsõ madarak,
s a homlokzatok sora a téli ablakokkal
súrolva, gyengén egy kis fényt kapott.
aztán néhány perc múlva újra algás
sötét lett. a megállóból zökkenve
indult egy troli, elfelejtett arcokat vitt
a szürke üvegek mögött. utánuk fordultam,
és az utca öble megint bezárult. emléktelen
halszemekkel néztek a házak, s aki egy
kapualjból kilépett, a következõ pillanatban,
mintha ólom találta volna, hanyatt bukva
süllyedt az üres idõben. így láthatott
engem is, aki nézett. hazajöttem,
ettem valamit, és írni kezdtem. január
vége van. ma reggel a szomszéd utca
fáin megszólaltak az elsõ madarak.
[Szép Versek, 2009]
fagyott. ma reggel a szomszéd utca fáin
megszólaltak az elsõ madarak,
s a homlokzatok sora a téli ablakokkal
súrolva, gyengén egy kis fényt kapott.
aztán néhány perc múlva újra algás
sötét lett. a megállóból zökkenve
indult egy troli, elfelejtett arcokat vitt
a szürke üvegek mögött. utánuk fordultam,
és az utca öble megint bezárult. emléktelen
halszemekkel néztek a házak, s aki egy
kapualjból kilépett, a következõ pillanatban,
mintha ólom találta volna, hanyatt bukva
süllyedt az üres idõben. így láthatott
engem is, aki nézett. hazajöttem,
ettem valamit, és írni kezdtem. január
vége van. ma reggel a szomszéd utca
fáin megszólaltak az elsõ madarak.
[Szép Versek, 2009]