Fenyvesi Orsolya: Fotográfia
2014.02.19. 13:12
Egynek virrasztania kell.Egyként virrasztottunk, mennyi éjen át,
és hányszor mondtad, hogy te
nem szereted a fotográfiát, aztán maradtunk:
ezüstlemezen fénykarcolatok.
Körös-körül alszanak az emberek.
Aludtunk, házakban, ágyakban és nappal a parkban
körös-körül, emberek, én
a blendével készenlétben
vártam, hogy kisüssön a nap, bármelyik
percben kitakarhatták a felhõk. Te
arra ügyeltél, milyen precízen
állítom be a kopott masinát, apámé volt, mint a szemem
valaha. Vak tükrök ezek: látni az õ
szemével, hogy néz rám. Figyelek:
filmérzékenység, záridõ, mélységélesség, távolság,
remegõ kézzel a megfelelõ magasságba
emelem a fényképezõgépet, hogy ott maradjon, aminek most én
adok keretet, de mire a nap sugarai elérték a völgyet,
emlékszel? Eltûnt minden,
- a fény maradt.
[Litera, 2014. február 13.]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr35967042
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.