vígan táncolnak az indulatok bennem mint
éjben lobogó tûzben aztán csöndesen
felemésztenek megsemmisítenek
élettelen por marad mi voltam
maroknyi semmise melyet
majd egyetlenegy
múló lélegzetével
a szél visz egy
álomnyival
odébb
...

[Selene. 2014. február]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.