"Szaladjunk, amíg itt vagyunk..."
2014.04.02. 13:53
A fák között a nap bolyong,
mint rossz gyerek, ki ellopott
a fénytõl valami fontosat,
s a kertek alatt elszalad.
Most lám, e gyermek felkacag,
gurul az arcán fénybarack,
e mosollyal együtt elmarad,
s a nap végül magamra hagy.
Most táncol a hold a képemen,
azóta is, ha vétkezem,
szaladok gyors a fák közé,
hátha a nap most szembe kél.
..és bújkálunk, mint két gyerek,
kik elloptak valami fényeset,
a mindenség velünk forog,
s a napkalapban táncolok.
Most a szél belémszeret,
körbefut és eltemet,
csupa falevél az életem,
száraz kóró a két kezem.
Maradok így most félszegen,
a napot nézem, ki rossz gyerek
a fák között egy lény bolyong,
árnyéka gödre én vagyok...
(...)
A nap, s a hold az életem,
közöttük él a mindenem,
ami e földön megterem,
a túlvilágra integet,
...és onnan vissza, éneket
fütyörész a képzelet:
maholnap úgyis elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk.
A fák között a nap bolyong,
árnyéka gödre én vagyok,
és kézen fogva elvezet,
s e szûk árnyék belém szeret.
Azóta ketten létezünk,
estére néha elveszünk,
maholnap úgy is elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk!
(...)
[Szabó Balázs Bandája. Élet elvitelre, 2014]
mint rossz gyerek, ki ellopott
a fénytõl valami fontosat,
s a kertek alatt elszalad.
Most lám, e gyermek felkacag,
gurul az arcán fénybarack,
e mosollyal együtt elmarad,
s a nap végül magamra hagy.
Most táncol a hold a képemen,
azóta is, ha vétkezem,
szaladok gyors a fák közé,
hátha a nap most szembe kél.
..és bújkálunk, mint két gyerek,
kik elloptak valami fényeset,
a mindenség velünk forog,
s a napkalapban táncolok.
Most a szél belémszeret,
körbefut és eltemet,
csupa falevél az életem,
száraz kóró a két kezem.
Maradok így most félszegen,
a napot nézem, ki rossz gyerek
a fák között egy lény bolyong,
árnyéka gödre én vagyok...
(...)
A nap, s a hold az életem,
közöttük él a mindenem,
ami e földön megterem,
a túlvilágra integet,
...és onnan vissza, éneket
fütyörész a képzelet:
maholnap úgyis elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk.
A fák között a nap bolyong,
árnyéka gödre én vagyok,
és kézen fogva elvezet,
s e szûk árnyék belém szeret.
Azóta ketten létezünk,
estére néha elveszünk,
maholnap úgy is elfogyunk,
szaladjunk, amíg itt vagyunk!
(...)
[Szabó Balázs Bandája. Élet elvitelre, 2014]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr315967034
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.