elsõ gondolatod a menekülés.el messzire magadtól.az évektõl amelyek.konzervdobozok a dróton.vonszolod. zörögnek.nem tudod jön-e érted. a reggel.vagy a fény ami a tájra olvad.neked mutat-e új világot.ezt hívják félelemnek.attól. hogy nemcsak egyedül múlsz el.de a kísérõid is…

Mintha már nem érhetne ártalom.Hirtelen semmi súly a vállamon.Mintha köldököm mögött sütne a nap.Mintha minden kicsit hamarabbtörténne, mint ahogyan vároms nem volna se életem, se halálomse jó, se rossz, se fájdalom, se vétek.Mintha út nyílna ott, ahova lépek.Hirtelen nincs se…

  Légy fegyelmezett!A nyárellobbant már.A széles, szenes göröngyök felettegy kevés könnyû hamu remeg.Csendes vidék.A légfinom üvegétmegkarcolja pár hegyes cserjeág.Szép embertelenség. Csak egy kis darabvékony ezüstrongy - valami szalag -csüng keményen a bokor…

Egy-egy tárgyba beleakad az idõ.A láb meg egy láthatatlan hurokba.Úgy nyitom meg õket, mint az ablakotegy régi szobán, megtörténtünk, sorra.Az egyik könnyen nyílik, a másik nemadja magát, torokban megrekedt hang.Persze, átveszem a levelet, meg hakell, vidd a kabátomat is, amíg…

Ma már szeretlek. Roncs vagy, emberi,ma már nem kell a lelkedhez sem érnem,végigsimítlak s lassan elnyelivonásaid virágait a mélyem.Csak vakok szerethetnek így, fehéren,fénnyel s romlással színültig teli,akik guggolnak az örök sötétben,míg üres szemüket a könny eszi.Már nem…

így váltja egymást gyönyör fájdalombolond vagy gyermek vár örök igékrehigany-hideg hullámok a folyónnaparanyozta zöld szemed emlékeaz idõ elmegy én meg itt maradtammi erõszakosabb víz vagy reménya reménytelenség fut el alattamzuhantam már emlékszem egyszer énnem egyszer így…

 Tehát a tér nem örök.Az anyag, az idõ se már.Isten nincs. De hát valamicsak van, amimégis, mindenek fölött(vagy alatt),minden pusztulás után is:van,marad.Talán az, hogy- hívjuk így - valami- engedjük meg - bármikor:lehet?De hát mért van, hogy én minden reggelmégis…

Én elesettem, elporladottam, földem.Fényképen megõrzött alakját felöltve:arcán lombárnyékkal, tengeri kagylóval kezébenálmom felé tart.Sohanapján ellobbant éjszakákon,mindörökre egymásra nyíló üres tereken,hétszer hétszer hét csöndön át közeledik.Megjelenik szemhéjam…

Madárként születtem a hurrikánok földjén.A szárnyaim csak örökölt, csillogó rabláncok voltak,Ó, ez volt az elsõ nap, ami bánatba fulladt,Ó, ez is csak egy újabb lehangoltsággal teli nap.Csak játszottam a játékom, ezüst kanalammal turkálva a mocsokban,Apám és anyám zordan…

Megpróbálni együtt lépni az esõvel.Méricskélni a hosszú fákat.És hinni a reménynek, hogy majd idõvelsivatagodban megtalálnak.A mindennapok merõlegesét viselni.Utat találni hátsóudvarokba.Nézni, ahogy üvegesre festiaz eget a szél festékes ujja.Megtalálni a rosszkedvben a…