Mintha kihaltak volna az évszakok,megdermedt zöldben fürödnek a fák.Egyszerre nyár, õsz és tél vagyok.Megkövült idõ. Haláltalan világ.Nem merek élni. Lélegezni sem.Azt hiszem néha, nem is ver szívem,csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog.Rettenetes nehéz az…

sokáig voltam távolelindulok hazaharaptam a világbóljó volt a zamataa csillagokat lassanelfújta már a szélmegegyeztem a nappalhogy halványul a fénykiegyeztem a holddalmíg arcomra vigyázbennem a halkuló dalmarad játék de gyászsokáig voltam távolmaradok ott aholbolond ki…

 Vedd át tõlem a terheketHa innentõl vinnem már nem lehetTovábbRemélj vagy tegyél csodátMagadra öltsd fel az arcomatMielõtt még az alkonyatLeszállEgy szebb jövõ partjainálMég rázza a bordák ketrecétEmléket pumpál szerteszétA szívemDe megáll majd szép szelídenSzobámnak…

Üres vagyok súlytalan mint apusztába kiáltott szó nem bírfelkelni bennem a napa megmaradt szikrányi fénytszemében menekíti a szívemmögül felröppenõ madár.

  Napszakokba és szerelemberejti magát a valóság.Este fejét ki letette,táguló világba a gondját(azt, hogy a hámba befogják,bárha húzni nincs meg a kedves tölt hiába nyolc robot-órát)messzire dobta-vetette.Mint aki úszni szeretnes látja, tiltva ringnak a bólyák,úgy…

 Egy fáradt pille ringott haldokolvaTarlott gallyon, barnás levél alatt.Sápadt falombok halovány árnyékaRemegve ûzött õszi sugarat.Nagyon szomorú mese volt az élet.A fán már útrakészült száz madár.És mind nekem csacsogta búcsúzóra,Hogy a nyaram sohsem jön vissza…

  A hallgatózó kert alól a fa az ûrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatõ is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülõdik a fájdalom. [Trapéz…

Reggel nem kezdõdik, és nem ér véget este,nincs, aki panaszkodjon, hogy olyan régen kezdte,és nincsen, akitõl fájna, hogy alig van velem,délben eszem reggelit, és szombat van pénteken,a redõny erõs, a fénynek már nincsen illata,nem megyek el otthonról, hogy ne érjek haza,kikapcsolom…

[The Stolen View, 2008] "Talán nem merõben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetõleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélõdjünk, és tûnõdjünk el mindazon, akik-amik csak…

világrészeket támaszt az alkonyatfellegázsiák, fellegeurópák, atlantiszokúsznak felettem- márciusi térkép az ég;keressed a magad pasztellszín szigetét,csellók acélhúrjain pengesd dalaid -szemébe hulló hajjal táltosom érkezikseregei vonulnak a múltnaka Téged szeretõkneks…