Jónás Tamás: alázat
2012.10.14. 17:29
sokáig voltam távol
elindulok haza
haraptam a világból
jó volt a zamata
a csillagokat lassan
elfújta már a szél
megegyeztem a nappal
hogy halványul a fény
kiegyeztem a holddal
míg arcomra vigyáz
bennem a halkuló dal
marad játék de gyász
sokáig voltam távol
maradok ott ahol
bolond ki visszatáncol
a szél elõre tol
minden táj ismeretlen
a múlt is idegen
most hogy nincsen szerelmem
leszek a szerelem
szánkó a testem siklik
erdõkön tengeren
sorsom már nem bicsaklik
pereg a végtelen
elindulok haza
haraptam a világból
jó volt a zamata
a csillagokat lassan
elfújta már a szél
megegyeztem a nappal
hogy halványul a fény
kiegyeztem a holddal
míg arcomra vigyáz
bennem a halkuló dal
marad játék de gyász
sokáig voltam távol
maradok ott ahol
bolond ki visszatáncol
a szél elõre tol
minden táj ismeretlen
a múlt is idegen
most hogy nincsen szerelmem
leszek a szerelem
szánkó a testem siklik
erdõkön tengeren
sorsom már nem bicsaklik
pereg a végtelen
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr945967289
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.