Elgondolkodtak a dolgok,
Döntéseket hoztak, helyeket cseréltek,
Jött valami új, de megunta magát,
Visszajött a régi, de régi volt:
Álmos, szakállas, szétivott.

Én meg azt mondtam, semmi baj,
Bölcs már nem leszek, nincs rá idő,
Marad a megváltás, az egyszerű.
Volt egy jegyem, megnéztem, hova szól,
Ablakot nyitottam, tűz volt valahol.

Szirénák neveltek, szerettem őket,
Tőlük tanultam meg, hogy nagy baj van.
Te csak tanulj, zümmögték kedvesen,
Kellesz a végére, a Nagy Kalandra.
Most azt mondták, te is mehetsz a francba.

Ottmaradtam értelmetlenül,
Bort locsoltam a nagy sötétbe,
Mint egy kötélvég, a bokrokra esett.
Bent egy könyv várt a padlón kinyitva,
valami texasi buddhista írta.

[Hévíz Folyóirat, 2012/1]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.