Bárhova utazunk is, elkésve érkezünk csak,
hogy megtaláljuk azt, amiért útra keltünk.
S legyen bármelyik város, amelyben elidõzünk,
vannak házai, mikbe késõ már visszatérnünk,
kertjei, hol késõ már holdas éjekre várni,
s asszonyai, kiket késõ lenne szeretni,
bárhogy kínozzanak megejtõ közelükkel.

És bármelyik utcájuk tûnjön is ismerõsnek,
a keresett virágtengerhez nem vezet,
ámbár a nehéz illat ott terjeng a negyedben.
S bármelyik ház is lenne, amibe visszatérünk,
túl késõn érkezünk, hogy ránk ismerjenek.
És bármelyik folyóban nézzük is tükörképünk,
neki hátat fordítva látjuk csak önmagunk.


[Fordította Sulyok Vince. Forrás: http://lelkigyakorlatok.tumblr.com]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr625967091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása