Vas István: Õsz elé
2013.10.01. 13:59
Fordul, fordul a föld a szines õszbe,
az õsz, mely mindent mosolyogva gyõz le,
már végighúzza hûvös ujjait
a földön s az lankadva újraéled
a zsarnok nyár után s örül a lélek:
az õsz, az õsz, az õsz van ujra itt!
Lankadva éled, úgy bizony. Hiába
mondják, hogy ez a természet halála,
az élet az, mely másul, szinesül.
Nyár végén minden száraz és halott volt,
úgy szenvedtük a napsugárt, vad ostort,
most zúg a szél, szabadság-énekül.
És mit tesz az, hogy mint halotti torra,
úgy öltözik aranyba és biborba
az õszi föld s pompázva már enyész?
Bár ily halállal halhatnék meg én is,
ragyogva túl halálom végzetén is,
ó élni, halni füst csak az egész!
az õsz, mely mindent mosolyogva gyõz le,
már végighúzza hûvös ujjait
a földön s az lankadva újraéled
a zsarnok nyár után s örül a lélek:
az õsz, az õsz, az õsz van ujra itt!
Lankadva éled, úgy bizony. Hiába
mondják, hogy ez a természet halála,
az élet az, mely másul, szinesül.
Nyár végén minden száraz és halott volt,
úgy szenvedtük a napsugárt, vad ostort,
most zúg a szél, szabadság-énekül.
És mit tesz az, hogy mint halotti torra,
úgy öltözik aranyba és biborba
az õszi föld s pompázva már enyész?
Bár ily halállal halhatnék meg én is,
ragyogva túl halálom végzetén is,
ó élni, halni füst csak az egész!
[Nyugat, 1933]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr75967112
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.