Nõ az árnyékod s te törpülsz benne,
Hajnalt hívnak madarak, ebek,
Lebegnek vasszegek.
Arany-, ezüstszínek motoszkálnak.
Szemed is szürke, benned fennakadnak
Pókszálon a gondolatok.
Mint az idõ, magadat aprítod,
Kerget, köszönt hajnalod.
Te törpülsz, s nõ az árnyékod.

[Pár csángó szó, 2004]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.