Lehetetlenre törekszünk.
Magunk körül olyan jobbra,
amit kellõként fogadna,
rejtelmünk, eszünk és lelkünk.

De ha lenne ilyen, kérdem,
abban meg mivé romolnánk?
És ha hitványabbja volnánk?
Hát nem várok jobbat, én nem.

Marad, hogy beleszülettem
közelibe, távolibba,
hívságnak hiába-híja,
marad csonkában-kitelten.

Ezért ének és önkínzás,
ezért törmelék és esszé:
valami el nem ereszté,
mi övé lesz, mint az irtás:

ha a fákat ott ledöntik,
hol az árny, ha bír, csak éljen;
se szentség nem volt, se szégyen,
világ, én, gyalázat érdem -

mi lett volna a Helyében?


[Kolárik Légvárai. Eset-tanulmányok, 2012]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr135967193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása