Bejárni egy embert. Nem szokásom.
Nem engedik meg ugyanis. Senki sem.
Azok se, akiket muszáj lenne.
Azok se, kiket bejárnék szívesen.

Gyengeség huzatban szellõzködni.
Minden ajtót magára zár, aki nyílt.
Szavainkba költözik a semmi,
míg az ember megfelezi titkait.

Igazság és õszinteség csupán
a gondolkodás elõítélete.
Ha beengedsz a homlokod mögé,
nem jöhetsz utánam te se és sose.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.