Nyugodt gyanú lett a halál.
Izgató, fényes vidék.
Hová, s honnan senki még.
Semmi biztos, csupa talán.

Az élettel az oldalán.
Mikor zseblámpánk kiég.
Nem aggódás senkiért.
Vénülõ, szelíd csalán.

Rettegés. Mégis igen kevés.
Elindulás? Megérkezés!

Belsõ kolomp, mi néha
megszólalna, de néma

maradt minden ellenére.
Vajon holnap tetten ér-e?

[Irodalmi Jelen, 2012. július]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.