Boldogok,
akik megtartják az õ parancsolatait,
hogy joguk legyen az életnek fájához,
és bemehessenek a kapukon a városba.
 
/Jelenések könyve, 22. fejezet/
 
Boldogok, akik szirthez hasonlítnak,
akik napjaikat nyugodtan fejtik,
akik az életre ablakot nyitnak
és ha betegek voltak, elfelejtik.
Boldogok, kik szomjazzák a nevetést,
boldogok, kik éhezik a jókedvet,
kiket úgy vernek, mint zápor a vetést,
kiket börtönbe, vagy máglyára vetnek.
Boldogok, kik koldussal paroláznak,
akik könyörögnek, de nem vétkeznek,
kiknek ott a tanyájuk, ahol áznak,
kiknek nagy éhük van, s nem éheznek.
Boldogok, kik a bölcs mosolyt havazzák,
kik egy bûnöst is ártatlannak látnak,
 
kik a csókot hûlve úgy kanalazzák,
és bár nem értenek, de megbocsátnak.
Boldogok, akik virágként úgy szeretnek,
kik fájdalmasan fel nem ordítanak,
akik, ha sírnának is: csak nevetnek,
kiknek suttogása a Holdig szalad.
Boldogok mind, akik nem hadakoznak,
kibékülnek a haragvó halállal,
kik nyugodt ellenségei a rossznak,
és szívük Úrhoz méltó terhet vállal.
Boldogok, akik karót nem hegyeznek,
kik embernek maradnak és boldognak,
amíg mások mindennel kiegyeznek,
õk úgy örülnek az örök dolgoknak.



[Gyújtósnak lenni, 2007]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr935967479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása