Tényleg, miért a reggel
a verseidben a -
szóval olyan gyakori?
Miért? - kérdezte volt egy illetõ.

Ezzel (vagy erre) ébredtem
egy milyen is? vasárnap (ma),
hogy ezt a mondatot mondja
mintha bennem, mintha valaki.

Közben igyekeztem
- ahogy a vizet a fülbõl, úszás után,
féllábon ugrálva
óvatos én-rázogatással

el az álombuborékokat
távolítani az elmébõl,
maradéktalanul mégpedig, hogy
(nyomás-zúgás hirtelen elapadtán)

lehessek megint egy pillanatra:
tiszta
áteresztõképesség
- s a világ: szabad áram.

[Petri György válogatott versei, 1996]
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr475967520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ilona 2010.07.08. 18:15:47

Most ez a kép jobban megérintett, mint maga a vers. Pedig szépet választottál. Az általad kiemelt sorok is. Nekem még ez is tetszik: "Közben igyekeztem - ahogy a vizet a fülbõl, úszás után, féllábon ugrálva óvatos én-rázogatással el az álombuborékokat távolítani az elmébõl" ...az álombuborékok.
süti beállítások módosítása