Petri György: Sci-fi szerelem
2010.06.27. 18:37
Úgyis annyi a dolgunk.
A szerelem végül is újplatonikus
vívmány: azon gondolkodom, mi lenne, ha
megpróbálnánk ilyen irányba
tapogatózni, felhasználva meta-
pszichikai és parafizikai
ismereteinket. Például megbeszélnénk,
hogy te pontban fél egykor odaképzelsz
engem a Mechwart térre, én pedig
ugyanoda képzellek téged, illetve
egy kicsit arrébb - szükségképpen,
de ugyanarra a padra.
Két ideális tárgy sütkérezik
a Mechwart téren! De vajon melyiken?
Az ideális Mechwart téren?
Agyam, mint tompa zsilett, csak kaparja
a kiserkedõ inkonzisztenciákat.
Már az is kérdés, elképzelhetõek
vagyunk-e te meg én. Vagy csak két
olyan képzelhetõ el?
- De ha csevegünk, vagy ölelkezünk:
te akkor is csak
funkcionális diszpozícióm
körvonala vagy - vagyis egy határ,
melynek te mindig mögötte maradsz
mint e határ módosulásainak
feltételezett oka, én hasonlóképpen
- és a Mechwart térrel is ez a helyzet!
Lévén a nyelv félrevezetõ:
"Odaképzeljük egymást a Mechwart térre." A locativus
reális térbeli ténykedésre utal,
míg a fiktív jelleg
kizárólag ránk vonatkozni látszik.
De alkalmazzuk csak a komplementer
megfogalmazást: "Kölcsönösen egymás köré
képzeljük a Mechwart teret"
- s rögtön kiderül a viszonylagosság.
Ha tehát két ideális tárgy sütkérezik,
úgy ez egy ideális Mechwart téren
történik - bár pusztán formális meggondolásból,
mert nem lehet azt mondani, hogy ez valamiben
különbözik empririkus egzisztenciák
találkozásától a valóságos Mechwart téren.
Ha csak abban nem (s ezt szándékosan a végére hagytam,
mert ez a meglepetés), hogy az ideális
fél egy nem múlik el. - Az meg nyilvánvaló,
hogy két ideális szeretõ nem
találkozhat a reális idõben
egy ideális köztéren.
Az ilyen szerelem logikailag örökkévaló.
[Petri György válogatott versei, 1996]
A szerelem végül is újplatonikus
vívmány: azon gondolkodom, mi lenne, ha
megpróbálnánk ilyen irányba
tapogatózni, felhasználva meta-
pszichikai és parafizikai
ismereteinket. Például megbeszélnénk,
hogy te pontban fél egykor odaképzelsz
engem a Mechwart térre, én pedig
ugyanoda képzellek téged, illetve
egy kicsit arrébb - szükségképpen,
de ugyanarra a padra.
Két ideális tárgy sütkérezik
a Mechwart téren! De vajon melyiken?
Az ideális Mechwart téren?
Agyam, mint tompa zsilett, csak kaparja
a kiserkedõ inkonzisztenciákat.
Már az is kérdés, elképzelhetõek
vagyunk-e te meg én. Vagy csak két
olyan képzelhetõ el?
- De ha csevegünk, vagy ölelkezünk:
te akkor is csak
funkcionális diszpozícióm
körvonala vagy - vagyis egy határ,
melynek te mindig mögötte maradsz
mint e határ módosulásainak
feltételezett oka, én hasonlóképpen
- és a Mechwart térrel is ez a helyzet!
Lévén a nyelv félrevezetõ:
"Odaképzeljük egymást a Mechwart térre." A locativus
reális térbeli ténykedésre utal,
míg a fiktív jelleg
kizárólag ránk vonatkozni látszik.
De alkalmazzuk csak a komplementer
megfogalmazást: "Kölcsönösen egymás köré
képzeljük a Mechwart teret"
- s rögtön kiderül a viszonylagosság.
Ha tehát két ideális tárgy sütkérezik,
úgy ez egy ideális Mechwart téren
történik - bár pusztán formális meggondolásból,
mert nem lehet azt mondani, hogy ez valamiben
különbözik empririkus egzisztenciák
találkozásától a valóságos Mechwart téren.
Ha csak abban nem (s ezt szándékosan a végére hagytam,
mert ez a meglepetés), hogy az ideális
fél egy nem múlik el. - Az meg nyilvánvaló,
hogy két ideális szeretõ nem
találkozhat a reális idõben
egy ideális köztéren.
Az ilyen szerelem logikailag örökkévaló.
[Petri György válogatott versei, 1996]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr505967529
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2010.06.30. 22:07:00
Nem tudom, mi van velem, de nagyon nehezen értettem meg. Pedig sok Petri György verset ismerek és szeretek is néhányat közülük. Ez kicsit nehéz volt.
Selene 2010.07.01. 08:43:38
Pont ez az izgalmas benne. - Valamiért engem azonnal megfogott ez a vers és megmagyarázni sem tudom.
Még hozok Petrit.
2010.07.01. 12:18:16
Izgalmasnak izgalmas volt, de engem zavart a sok idegen szó, nem tudom soknak az értelmét vagy csak sejtem, vagy megérzem és ezek nem jók. Kell egy értelmezö szótárt néznem a google-n. Nem árt tudni.
Ilyen sorokat nem értettem pl.:
"...a kiserkedõ inkonzisztenciákat"
"funkcionális diszpozícióm"- ezt értettem, de vizuálisan akartam elképzelni és nehezen ment.
"A locativus
reális térbeli ténykedésre utal,
míg a fiktív jelleg
kizárólag ránk vonatkozni látszik."
Különben az a lényeg: többször elolvasni, és a végén megtetszik. Akár a zenében. Hihetetlen, hogy a korábban utált dalok most kedvencek lettek a többszöri hallgatás után.
Ilona 2010.07.01. 12:20:17
Én voltam az elöbb, de hogyan tünt el az adat? :O ...nem is csináltam semmit. Érdekes.
Ilona 2010.07.01. 12:24:11
Még annyit, hogy kiváncsian várom a többi Petri verset. :)
Nekem, Amig lehet c. kötete van meg. Egy barátnömtöl kaptam.