De szépek! Hát ilyet láttál-e már?
A kéket nézd, arrébb, a fák tövénél.
Vagy ezt a sárgát, itt a blúzomon.
Díszes, fehér... Nehogy hozzájuk érjél!

Szemtelen csapat. Orrunkra szállva
szeplõt lopnak, csöpp lábuk átbizserget.
Késobb a nyár alá lopakszanak,
kényelmes légbe oltva át a kertet.

Hányféle szín! Hányféle rajzolat!
Fényborzoló, vad sürgés, surrogás.
Hõséget szórnak, kedvet, illatot.
S ha elfáradnak, jön helyükre más.

Egyszerre félhomály, majd este lesz,
elõbújnak az árnyak társai.
Csak el ne szenderülj! Csak gyõzd kivárni!
Álmodni hívnak, nappalt fejteni.

Gyöngéd esõ szitál a Lepke-kertre,
nem érintvén az apró szárnyakat.
Levél-rejtette, könnyû verdesés.
Öröm. Színén a pára átszalad.

Szivárványt képzelsz, hûs lélegzetet.
Nem gondolsz arra, végül is mi rejt.
A lomb alatt pár régi lárva porlad.
Hibátlan béke. Jobb, ha elhiszed.

[Café X, 2004]
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr15967543

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amerika24 2010.06.15. 19:54:16

De szép vers!!!:)
süti beállítások módosítása