Nem ér
2009.10.14. 14:31
sajnálkozni nem ér
agyon koptatott
poros álmainkon
vacak lemezeinken
szórágta vanitasokon
fölrakjuk a polcra
hangtalanul
nem dobjuk ki
nem törjük szét
könnytelenül
fölrakjuk a polcra
újra játszani nem ér
agyon koptatott
poros álmainkat
vacak lemezeinken
szórágta vanitasokat
hamis árnyak
ódon énekét
tûnõ múltjaink
üres szócséplését
vacak lemezeinken
vanitasok recsegését
rég temetett vágyaink
fakó üzenetét
újra élni sohasem ér!
[Selene, 2009. okt.]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr945967660
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.10.25. 14:04:46
Valóban nem ér a múlton rágódni.
Néha, egy idö után valamiért megszépülhetnek az emlékeink.
Szép ez a versed, Selene.
Selene 2009.10.25. 14:58:12
Köszönöm.
Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de már nem ültem neki még egyszer... :)