Gergely Ágnes: Egy fáraófej
2009.10.04. 23:49
Hónapok óta nézlek. Nem öregszel.
Keskeny tükörben láttalak meg egyszer,
sírtál akkor - úgy zokogtál, ahogy csak
megvert kutyák és csavargók zokognak
riadtan, bosszúállón s hangtalan
mint kinek titka van
de nem mondhatja, mert a titok ára
hogy a tükörben ráismer magára -
így láttalak meg. Azóta figyellek.
Hûvös arcodban fürkészem a lelket:
szûk téglalapján barna homlokodnak
körvonaltalan árnyékok lobognak
gõgös urak és gõgre éhes szolgák
kik hajad egykor hold-alakba fonták,
fénylõ hajad, mely többé nem libeg:
meredt paróka már, s orrod alatt
gonddal rovátkolt hieroglifek
mély háromszögbe csukták ajkadat.
Szemed körül kegyetlen, kékes ábrák
beszélik: itt a kéj alussza álmát
s mely nem tudott parancsot kívüled,
pihen zenéket szürcsölõ füled,
sem álladat, sem pofacsontodat
nem szegzi már elõre gondolat
és nem himbál a kényes Fáma, ím,
kevély orrod húsos hullámain
s az ajkad néma. Csak szemed fölött
csodálkozik sötét szemöldököd.
Hónapok óta nézlek. Nem öregszel.
Várom, hogy megint sírni látlak egyszer,
s az idõtlenbõl kilép a titok
és én, a gyáva, mindent megtudok
s a koponyám s az öklöm összeroncsol
és szilánkokká szétrepül a foncsor -
de soha nem sírsz. Csak nézel, elõre.
Úgy bámulsz rám, hogy elborzadok tõle:
a szemed két víz, egyiptomi este.
De nincsen semmi. Csak oda van festve.
[Útérintõ. Összegyûjtött versek. 1958]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr915967681
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.