Aki folyton csak vár
holdtöltére tengerdagályra
tüskés sokszöggel dobja szembe
a dolgok megváltozott optikája

a bõre megkettõzve él
minden felület sokszoroz
torzító gépbõl szól a hang
mindenki mellõle oroz

kolduskirélyné szól a hang
derekán kattog az idõ
a látomások kilyukadnak
mint a beteg tüdõ

ujjhegyén ülnek a szavak
rendjükkel bástyázná magát
az ágas körfal omlatag

s a réseken nagynéha lát
madárcsapásnyi jósjelet
lassan lengõ pilléreket
szentjános szemû éjszakát


[Azték pillanat, 1970]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr455967907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása