Nemes Nagy Ágnes: Minduntalan
2009.04.06. 23:15
Minduntalan megsértenek.
A villamosok, a legyek,
a képzelet, a mozdulat -
percenként öl az indulat.
S az indulatra, mint a zsák,
váratlan hull a bénaság.
Jó volna messze, messze - mindegy.
Meg-megbicsaklik a tekintet.
Még vágyom.
De már hallom olykor,
hogy sustorog, mint függönyön
üres ablakban éji szél,
a közöny.
[A Föld emlékei, 1986]
A villamosok, a legyek,
a képzelet, a mozdulat -
percenként öl az indulat.
S az indulatra, mint a zsák,
váratlan hull a bénaság.
Jó volna messze, messze - mindegy.
Meg-megbicsaklik a tekintet.
Még vágyom.
De már hallom olykor,
hogy sustorog, mint függönyön
üres ablakban éji szél,
a közöny.
[A Föld emlékei, 1986]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr125968060
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2009.04.07. 00:49:34
...milyen szép...a fotó is.
Amikor "percenként öl az indulat...", ilyenkor jó elbújni egy csendes szobába, a világtól távol és olvasni...pont így, ahogy a képen, olyan meghitt.
Paladin 2009.04.07. 13:51:08
szerintem ha valaki rossz passzban van, nem a legjobb megoldás, ha az ember teljesen visszavonul. Egy ideig jól esik...de aztán teherré válik a magány... :S
Selene 2009.04.08. 21:43:57
Ilona, egyet értek...
Paladin, Veled is egyet értek, bár... van egy határ, és ha azon túl lépsz, akkor lételemmé válik... a magány.