Múlik
2008.09.12. 00:34
az idő
úgy ölel át
mint álmodó fákat
az éj leple
az idő
rám telepszik
mint könnyfátyol
síró szemekre
nem rejtőzhetek
én sehová előle
halkan hagyom
sodorjon el
múló emlékezetébe
némán hagyom
formáljon meg
önmaga képére
tiporja el
minden reményem
rabolja el
legutolsó lélegzetem
[Selene, 2008]
úgy ölel át
mint álmodó fákat
az éj leple
az idő
rám telepszik
mint könnyfátyol
síró szemekre
nem rejtőzhetek
én sehová előle
halkan hagyom
sodorjon el
múló emlékezetébe
némán hagyom
formáljon meg
önmaga képére
tiporja el
minden reményem
rabolja el
legutolsó lélegzetem
[Selene, 2008]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr195968589
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.