Erich Fried: Merre?
2008.09.09. 20:23
A szerelemhez?
De a szerelem
töprengéshez vezet
A töprengéshez?
De a töprengés
gyászhoz vezet
A gyászhoz?
De a gyász
szánalomhoz vezet
A szánalomhoz?
De a szánalom
kétségbeeséshez vezet
A kétségbeeséshez?
De a kétségbeesés
kérdésekhez vezet
A kérdésekhez?
De a kérdések
válaszokhoz vezetnek
A válaszokhoz?
De a válaszok
lázadáshoz vezetnek
A lázadáshoz?
De a lázadás
halálba vezet
Tehát a halálba?
De lázadás nélkül
szánalom nélkül
szerelem nélkül
mit érne az élet?
De a szerelem
töprengéshez vezet
A töprengéshez?
De a töprengés
gyászhoz vezet
A gyászhoz?
De a gyász
szánalomhoz vezet
A szánalomhoz?
De a szánalom
kétségbeeséshez vezet
A kétségbeeséshez?
De a kétségbeesés
kérdésekhez vezet
A kérdésekhez?
De a kérdések
válaszokhoz vezetnek
A válaszokhoz?
De a válaszok
lázadáshoz vezetnek
A lázadáshoz?
De a lázadás
halálba vezet
Tehát a halálba?
De lázadás nélkül
szánalom nélkül
szerelem nélkül
mit érne az élet?
[A szívtelen világ szíve, 2002]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr995968602
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Atis 2008.09.09. 20:30:21
- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt.
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a Holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.
[Alkyoni Papadaki: A Hold színe]
ametiszt 2008.09.09. 20:51:18
ezek után nem írok semmit
ölellek Sel!
Ilona 2008.09.10. 13:19:23
"Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol."...
...nagyon szeretem ezt a mondatot.
Selene 2008.09.10. 18:18:38
Szép-szép, bár nekem most inkább felhőket küldenek, mint szivárványt. :(
Atis 2008.09.10. 18:54:42
...hát a szivárványt általában előzik meg a felhők..., de ha megpillantod a szivárványt, nem fog érdekelni milyen felhős volt előtte az ég...