Arról, hogy mindig útközben élsz
2008.07.26. 14:51
"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy fél órára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben."
[Márai Sándor. In: Füves könyv]
[Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger fölött]
[Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger fölött]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr65968923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2008.07.27. 10:20:27
Tudod, jó vigasz lenne ez nekem, aki nem épített házat, biztos egsziztenciát... mégis, kellenek a célok, ami életben tart, megöríz...elfáradok a sok bizonytalanságtól, elveszek a világban, ha nincs kapaszkodóm, nincs célom és hitem. Nem értek egyet Máraival. A vándornak egyszer meg kell telepednie.
Lehet, rosszul értelmezem?
Selene 2008.07.27. 12:02:04
Szerintem jól írta Márai. Az egész életünk egy nagy-nagy utazás, kapaszkodók mindig vannak, de végső cél sosem. Én még nem találkoztam elégedett emberrel. Márai pont azt írja itt, hogy az út értelme nem az elért cél, hanem az út maga.