Olyan plasztikus a világ. Minden formálható... Az ember marionett bábu simulékony valóságok közepén. Jön egy halovány kísértés a szebbre és máris láthatatlan selyemszálon lengeti az élet. Élveteg játék, amelytől feloldást remél. Miközben a lelke önmagában eltemetve. A plasztikus valóságon túli mélybe, ahol nem fér hozzá senki. Önmaga sem. Megfoghatatlan entitás a plasztikus valóságban. Folyamatos változás körülöttünk és bennünk a világ.