Garai Gábor: Kiszemelve

2008.05.24. 00:18

Mielőtt rámzuhan az alkony,
mielőtt meg kellene halnom,
még egyszer hadd legyek
méltó leghívebb önmagamhoz;
erős, de se hűvös, se hangos,
csupán fölvértezett
kis gondjaim önkénye ellen,
ne a habzó fölszínt figyeljem,
a tömény lényeget;
a tétova esetlegesség
kifent körmei ki ne kezdjék
fedetlen hitemet.

Mert kiszemelve más dologra,
nem önmagamba bonyolódva
kell némán panganom,
de kiáltanom, cselekednem,
valakiért, valami ellen,
kötnöm és oldanom,
hinnem a mégis-győzelemben,
ha nincs más oltalom.

[Indián nyár, 1981]




A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr625969352

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

indilány 2008.05.24. 15:44:39

Hú, az első két sor nagyon erős! Ebből a versből határozottan az lesz a kedvencem...

Selene 2008.05.24. 21:14:33

Ütős. az első négy sor... határozottan. Mostanában "Garai Gáborba bonyolódtam", nagy hatással van rám. Négy verskötete megvan nekem. Egyébként a Bizalom a legismertebb verse, majd olvasd el, Indilány (bár lehet, hogy ismered is)- olyan mondanivalója van, hogy padlót fog tőle az ember.

indilány 2008.05.24. 22:05:04

Nem ismerem - legalábbis így címről nem rémlik -, de majd elolvasom.
süti beállítások módosítása