Rend van. Végre kérdéstelenül.
Gyenge lüktetés a környék.
Mielőtt összesöpörnék
a színes őszt, minden kiderül.

Lehetne végre félni, csak úgy.
Mert fel fogsz majd tűnni, tudom.
Forróság a nyári utakon.
Vagy nehéz köd. Csak el ne aludj!

Néhány kedves, szerencsétlen
mondat vagy érzékeny mozdulat,
mint a szünet a zenében,

sorsoddá teheti sorsomat.
Elegáns, piros vágyunk retteg,
mint a megszorított szonettek

az eltúlzott teljességtől.

[Forrás, 2014. május]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.