Jehúdá Ámíháj: Fák nélkül
2013.09.17. 23:31
Fák nélkül vándorolnak
a levelek,
test nélkül bolyong a vér
távol a vérerektõl,
s alvad meg minden útján.
És a szavak pedig elbitangolnak
a szájtól,
új szájra sóvárogva.
Meg kell végre gyógyítani a földet
a történelemtõl
és a köveknek pihenniük kell,
még annak az egynek is,
amely Góliát életét kioltotta.
A lelkem
pajta volt,
templommá szentelték,
majd ismét elnéptelenedett.
De jómagam, mint földmérõ,
fekete és fehér karóként
kihegyezett reményeket verek a földbe,
az elõttem elterülõ, magányos síkságon.
a levelek,
test nélkül bolyong a vér
távol a vérerektõl,
s alvad meg minden útján.
És a szavak pedig elbitangolnak
a szájtól,
új szájra sóvárogva.
Meg kell végre gyógyítani a földet
a történelemtõl
és a köveknek pihenniük kell,
még annak az egynek is,
amely Góliát életét kioltotta.
A lelkem
pajta volt,
templommá szentelték,
majd ismét elnéptelenedett.
De jómagam, mint földmérõ,
fekete és fehér karóként
kihegyezett reményeket verek a földbe,
az elõttem elterülõ, magányos síkságon.
[Forrás: http://lelkigyakorlatok.tumblr.com/. Fordította: Csoóri Sándor]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr85967115
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.