Pilinszky János: Õszi vázlat
2012.09.23. 12:41
A hallgatózó kert alól
a fa az ûrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatõ is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülõdik a fájdalom.
[Trapéz és korlát, 1946]
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr855967304
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anolin 2012.09.25. 22:18:08
Csodás a kép. Öszhangban áll a vers egyszerûségével, érzékeny finomságával.
Tökéletes.