világrészeket támaszt az alkonyat
fellegázsiák, fellegeurópák, atlantiszok
úsznak felettem
- márciusi térkép az ég;
keressed a magad pasztellszín szigetét,
csellók acélhúrjain pengesd dalaid -
szemébe hulló hajjal táltosom érkezik

seregei vonulnak a múltnak
a Téged szeretõknek
s felmentenek a várakozástól
az Úr színe elõtt;
mert nem magadért éltél –
nem vagy sohasem magad,
nem a csúcs volt az álmod,
hanem az egyre magasabb;
s nem az alföld, hanem csillagok porából
köpönyeg;
a vándor addig él, ameddig táncra kéri
az Ismeretlen,
s együtt forognak, pörögnek –
azúrkék levelek a szélben.


[In: Bárka, 2012. 4.]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr15967312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bájtos mosolyú lány 2012.08.26. 08:59:31

Mekkora vándor lett az én Kedvesem... bár ne tenné.
süti beállítások módosítása