Kamarás Klára: Egy visszatérõ álom
2011.12.05. 00:05
Mostanában gyakran azt álmodom,
hogy fölfelé megyek.
Romos lépcsõkön és törött létrákon
mászom, csak egyre mászom fölfelé
és visszacsúszom mindig... újra...
Kitartóan, de egyre nehezebben
mindig csak újra... újra fölfelé...
Néha fölérek: föl a csúcsra.
Körülnézek és mindenütt romok,
ledõlt falak és szürke sivatag,
összezárult vagy beszükült utak.
Ott fenn sincs más,
csak az, mi odalenn.
Fölébredek.
Fel kéne adni végre...
Nem lehet.
[Letenyei fák, 2007]
hogy fölfelé megyek.
Romos lépcsõkön és törött létrákon
mászom, csak egyre mászom fölfelé
és visszacsúszom mindig... újra...
Kitartóan, de egyre nehezebben
mindig csak újra... újra fölfelé...
Néha fölérek: föl a csúcsra.
Körülnézek és mindenütt romok,
ledõlt falak és szürke sivatag,
összezárult vagy beszükült utak.
Ott fenn sincs más,
csak az, mi odalenn.
Fölébredek.
Fel kéne adni végre...
Nem lehet.
[Letenyei fák, 2007]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr835967377
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.