"csupa illat és csupa méreg"
2011.08.09. 01:41
"Egy léleknek, amely még nem ismeri magát, ez az elsõ tekintete olyan, mint a hajnal feltûnése az égen. Valami sugárzó és ismeretlen dolognak az ébredése ez. Nincs szó, amely kifejezné ennek a váratlan fényességnek veszedelmes bûbáját, amely hirtelen halványan beragyogja az imádatos sötétségeket, és amelyben egybevegyül a jelen minden ártatlansága a jövendõ minden szenvedélyével. Valami tétova gyöngédség ez, amely találomra megtárul és vár. Csapda, amelyet az ártatlanság állít öntudatlanul, és amelyben szíveket fog, anélkül, hogy akarná, anélkül, hogy tudná. Ez a szûz, aki úgy néz, mint egy asszony. Ritka eset, hogy ne fakadna mélységes ábrándozás ott, ahová egy-egy ilyen tekintet esik. Minden tisztaság és minden lángolás összesûrûsödik ebben a mennyei és végzetes sugárban, amelynek a kacér nõ leggyakorlottabb kacsingatásainál is jobban megvan az a bûvös hatalma, hogy hirtelen kipattantja valamely léleknek a mélyén azt a sötét virágot, amely csupa illat és csupa méreg, és amelynek a neve szerelem."
[In: Victor Hugo: A nyomorultak. Les Misérables, 1862]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr865967399
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
amerika24 2011.08.09. 07:04:41
...olvastam ezt a könyet, igaz elég régen már...ez a részlet tényleg gyönyörû...és igen, a lány tényleg ilyen lehetett...olyan , akit soha többé már nem lehet elhagyni...