Nem tudja azt senki, csak az a jó Isten,
Milyen bánat nyomja az én gyönge szívem.
Ha kicsapna, tenger lenne belõle,
Nagy a világ, elborítná örökre.
Ha kicsapna, tenger lenne belõle,
Nagy a világ, elborítja örökre...

Arra kérem mindig a jó Istenemet,
Gyógyítsa meg az én gyönge, beteg szívem.
Gyógyítsa meg, csak még egyszer, ha lehet,
Ha nem, pedig most vegyen el engemet.
Gyógyítsa meg, csak még egyszer ha lehet,
Ha nem, pedig most vegyen el engemet...

[Mókus és a Fabula Rasa. MR2 - Arccal a dalnak, 2011. június 8., erdélyi népdal nyomán]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.