Kiss Judit Ágnes: geometria
2011.06.05. 16:56
Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükrözõdöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen
ahol te kezdõdsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy keresztezõdésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
[Nincs új üzenet, 2007]
és én benned magamnak idegen
alakként tükrözõdöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen
ahol te kezdõdsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy keresztezõdésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
[Nincs új üzenet, 2007]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr445967425
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.