Weöres Sándor: Az öröklét látomása
2011.04.25. 17:01
A bensõ éj járataiban
megkövült csigáiban
hirtelen tûzû villám-kötegek
magány és mégis lábak csoszogása
egyre többen
talán a senki
mind-sokasodóbb alakok
a piros hús-bozótban
lehet hogy hárman-négyen
vagy ezren s egy sem
magány és sokadalom
ez a meghalás halála
és némasága annak
ki életre sose kelt
ezért el nem múlik soha.
[Áthallások, 1976]
megkövült csigáiban
hirtelen tûzû villám-kötegek
magány és mégis lábak csoszogása
egyre többen
talán a senki
mind-sokasodóbb alakok
a piros hús-bozótban
lehet hogy hárman-négyen
vagy ezren s egy sem
magány és sokadalom
ez a meghalás halála
és némasága annak
ki életre sose kelt
ezért el nem múlik soha.
[Áthallások, 1976]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr305967437
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
anolin 2011.04.27. 15:08:00
Nagyon szép vers. A kiemelt rész különösen.