Nem füst, nem játék - némiképp veszélyes.
Felhõk élnek velünk; már nem titok.
Beköltöztek, mikor nem vettük észre.
Csak nézd. A többirõl még hallgatok.

A mennyezetben griffek mozgolódnak,
alant hajópadló forgácsa röppen.
Árnyak szûnnek meg, s támadnak fel újra
az ajtórés-kivájta mély gödörben.

Vakajtó, látszat, semmi nincs mögötte;
az ablaknak se higgy - csak túlmutat.
Se más, se innen. Mégse vagy bezárva.
Csaló üveg - átlátszó ámulat.

Csaló valóság, minden benne van:
földünkre - itt benn - menny nehézkedik.
Hatalmas tér, csak gyõzzük majd bejárni.
Felhõ-ütemmel méri perceink.

Másod, tized, ne próbáld érteni.
Csak nézd: minden gomolynak arca van.
Akár a vér, vonulnak, vonszolódnak.
Szépen, csúnyán. Gyorsan, komótosan.

Megyek velük. S ez semmit nem jelent.
(Mit számít felhõjátszma közt az én?)
Északra, délre. Fénylõn és sötéten.
Erõ nélkül, pompával, könnyedén.

[Cigánykártya, 2009]

A bejegyzés trackback címe:

https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr635967473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása