Üvegszilánkkal karcolom a neved a karomra
Nekem fontos hogy ott légy a húsban
Hegesedj rám öregkoromra
Örömkerítés szilvafával
Te ott alvadsz nyugodtan
S mint gyümölcs a magvat
Úgy hordozlak magamban

Kimondanám mint egy valódi költõ
Nem elkoptatott szavakkal
De cukorba fullad a lángoló szív
S azt bevonja édes sziruppal
Ott vagy egy molylepke verdesõ szárnyán
Ott vagy a falat kenyérben
Az esti olvasmány behajtott lapján
A karomra karcolt névben

Én nem látok mást csak téged...

Röppen a szó olyan mélyre hatol
Rostokba sejtekbe belekarol
Egymásba olvad az élõ anyag
Felkészülnek hogy elnémuljanak
Millió részecske aléltan zuhan
Molylepkék fényben és naftalinban

Én nem látok mást csak téged...

[Fénystopposok, 2010]

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.