Garai Gábor: Töredékek a szerelemrõl
2010.08.03. 22:50
Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerõbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végsõ szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hûséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbûvöltem rajongón - te csak
eltûrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tõled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bûneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te õrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tõled távozom.
*
Nincs itt más lehetõség:
lélek-fogytig a hûség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...
*
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szõnyegét.
Nincs termõ nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tõle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vígasztalás,
hogy csak õérte õrzöm meg magam.
[Garai Gábor: Bizalom. Válogatott versek. 1965]
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerõbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhitat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végsõ szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hûséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbûvöltem rajongón - te csak
eltûrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tõled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bûneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te õrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tõled távozom.
*
Nincs itt más lehetõség:
lélek-fogytig a hûség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...
*
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szõnyegét.
Nincs termõ nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tõle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vígasztalás,
hogy csak õérte õrzöm meg magam.
[Garai Gábor: Bizalom. Válogatott versek. 1965]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr675967508
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
amerika24 2010.08.05. 07:35:08
...hú...ez gyönyörû...nem találok szavakat...
Ilona 2010.08.06. 09:00:39
Nagyon szép volt. Eddig még nem hallottam az együttesröl.
csillagvíz 2010.09.30. 18:09:56
Húúú! Ez annyira jó volt hogy elmondnai nem tudom! A zene, az ének és a vers, nem is akárki által elõadva, fantasztikus volt:) Ákos amúgy is kedvencem, és ma már másodjára találkozom vele a blogok olvasása közben:) Az együttesrõl én sem hallottam még, de nagyon jók!
csillagvíz 2010.09.30. 18:11:59
Meg kell hallgatnom megint! Szerintem erre rákeresek és kiteszem nálam is ! Ezt hirdetni kell!:))
Istenem, s ha így tudnék verset mondani!!
Selene 2010.10.03. 22:36:00
Örülök, hogy ennyire tetszik. Rám is kb. ilyen hatással volt/van. :)
csillagvíz 2010.10.13. 20:01:28
Azóta is sokszor meghallgatom!:)Köszönöm!