Karafiáth Orsolya: Diamond rain
2010.07.25. 22:26
Legyen hát villám. Csillogás legyen.
Ne tudjak szinte megmozdulni sem.
Kiábrándult csepergés fel ne váltsa:
töretlen és õrült esõkre vágyva.
Csupán a tiszta szétmosás maradjon.
A bõr, a haj; a nézés és a hangom.
Feldíszíthessen kívül és belül
ahogy szemembe áradás vegyül.
Olyan ritkán van - elfelejthetetlen -
ha semmi régi nem hat át a percen.
Állok az újban, lassan csontig ázva;
befon töretlen, õrült csillogása.
Nem gondolom, mi állhat még mögötte,
mert most. És holnap. És talán örökre.
Bármeddig így, ha ez most tényleg így van.
S ha mégsem, az se helyrehozhatatlan.
Tükörtelen, lehulló kis napok;
kívül, belül bolondul szép vagyok.
Félõrült csillogás. Törése nincs.
Most kéne egyszer még hogy rám tekints.
Áttetszõ testemen nehéz esõ -
kristályok, óezüst és drágakõ.
Talpig tavaknak, égnek ékszerében.
Nézz rám. Szeresd, hogy most már ezt is értem.
[Café X, 2004]
Ne tudjak szinte megmozdulni sem.
Kiábrándult csepergés fel ne váltsa:
töretlen és õrült esõkre vágyva.
Csupán a tiszta szétmosás maradjon.
A bõr, a haj; a nézés és a hangom.
Feldíszíthessen kívül és belül
ahogy szemembe áradás vegyül.
Olyan ritkán van - elfelejthetetlen -
ha semmi régi nem hat át a percen.
Állok az újban, lassan csontig ázva;
befon töretlen, õrült csillogása.
Nem gondolom, mi állhat még mögötte,
mert most. És holnap. És talán örökre.
Bármeddig így, ha ez most tényleg így van.
S ha mégsem, az se helyrehozhatatlan.
Tükörtelen, lehulló kis napok;
kívül, belül bolondul szép vagyok.
Félõrült csillogás. Törése nincs.
Most kéne egyszer még hogy rám tekints.
Áttetszõ testemen nehéz esõ -
kristályok, óezüst és drágakõ.
Talpig tavaknak, égnek ékszerében.
Nézz rám. Szeresd, hogy most már ezt is értem.
[Café X, 2004]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://selenidea.blog.hu/api/trackback/id/tr275967511
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona 2010.08.06. 08:50:26
Csodálatos vers, különösen az utolsó versszaka megérintett:
Tükörtelen, lehulló kis napok...
Annyia gyönyörü a többi sora is!:
Áttetszõ testemen nehéz esõ -
kristályok, óezüst és drágakõ.
Talpig tavaknak, égnek ékszerében.
Köszönöm, Selene.